Κυριακή 4 Οκτωβρίου 2020

Ὁ Victor Hugo καὶ ἡ Ἑλλάδα…

 


Illustration for the Victor Hugo's book : Les Orientales,
by Jean Alfred Gérard-Séguin (1805-1875)


   Οἱ πρῶτες ποιητικὲς ἀναφορὲς τοῦ Βίκτωρος Οὑγκῶ σχετικὰ μὲ τὸν ἀγώνα τῶν Ἑλλήνων, ἐμφανίζονται τὸ ἔτος 1826 μὲ τὴ δημοσίευση στὸν γαλλικὸ Τύπο τοῦ ποιήματος «Τὰ Κεφάλια τοῦ Σαραγιοῦ» (Les têtes du serail), ἐμπνευσμένου ἀπὸ τὴν Ἔξοδο τοῦ Μεσολογγίου, ὅπου ἐμφανίζονται μεταξὺ τῶν 6000 κεφαλῶν, ποὺ εἴχαν ἀποσταλεῖ στὸ σαράγι νὰ συνομιλοῦν μεταξύ τους τὰ τρία κεφάλια τοῦ Μάρκου Μπότσαρη, τοῦ Ἐπισκόπου Ρωγῶν Ἰωσῆφ καὶ τοῦ Κωνσταντίνου Κανάρη. 

   Τὸ 1827 συνθέτει τὰ ποιήματα «Ναβαρίνο» (Navarin) καὶ «Ἐνθουσιασμός» (Enthousiasme) καὶ τὴν ἐπόμενη χρονιὰ τὸ «Κανάρης» (Canaris) καὶ τὸ περίφημο «Ἑλληνόπουλο» (L' enfant). Ὅλα τὰ παραπάνω ποιήματα τὰ ὁποῖα ἦταν ἐμπνευσμένα ἀπὸ τὴν Ἑλληνικὴ Ἐπανάσταση, περιελήφθησαν στὴ συλλογὴ «Τὰ Ἀνατολίτικα» (Les Orientales) ἡ ὁποία ἐκδόθηκε τὸν Ἰανουάριο τοῦ 1829, καὶ ὑπογράμμιζε τὴν ἀντίθεση μεταξὺ τῶν Ἑλλήνων που ἀγωνίζονται γιὰ την ελευθερία τους και τῶν Ὀθωμανῶν κατακτητῶν. Τὸ θέμα ἐξασφάλισε τὴν ἐπιτυχία τοῦ βιβλίου, τὸ ὁποῖο ἦταν ἕνας εορτασμός της ελευθερίας, συνδέοντας τοὺς ἀρχαίους Ἕλληνες μὲ τὸν σύγχρονο κόσμο καὶ προωθῶντας τὴν ελευθερία στην πολιτική καὶ στὴν τέχνη.



«Ἑλληνόπουλο», Ἠπειρωτικὴ Ἐστία, τεῦχος 47ο , Μάρτιος 1956.


   Στὰ 1829 ὁ κορυφαῖος τῶν Ἑλλήνων διαφωτιστῶν Ἀδαμάντιος Κοραῆς, δηλώνει τὴν ἀντίθεσή του πρὸς τὸ ρομαντικὸ κίνημα, τοῦ ὁποίου ἀρχηγέτης ἦταν ὁ Βίκτωρ Οὑγκῶ. Παρὰ ταῦτα στὴν Ἀθήνα, τὰ μέλη τοῦ λογοτεχνικοῦ ρεύματος τῆς Ἀθηναϊκῆς Σχολῆς στρέφονται πρὸς τὸν ρομαντισμό καὶ ὁ Νικόλαος Σοῦτσος εἶναι ὁ πρῶτος ποὺ μεταφράζει ποιήματα τοῦ Βίκτωρος Οὑγκῶ στὰ 1842. 
Κατὰ τὴ δεκαετία τοῦ 1850 πραγματοποιοῦνται ἀρκετὲς μεταφράσεις θεατρικῶν ἔργων του στὴν ἑλληνική, ἀρχῆς γενομένης μὲ τὸ «Angelo, tyran de Padoue», καὶ μέσω αὐτῶν καθίσταται γνωστὸς στὸ ἑλληνικὸ κοινὸ κυρίως ὡς δραματικὸς συγγραφέας. Στὰ 1862 ἔρχεται ἡ μετάφραση τῶν Ἀθλίων ἀπὸ τὸν Ἰωάννη Ἰσιδωρίδη - Σκυλίτση σχεδὸν ἀμέσως μετὰ τὴν κυκλοφορία τους στὰ γαλλικά. Τὸ μυθιστόρημα ἐνθουσίασε τοὺς Ἕλληνες ἀναγνῶστες καὶ ἐπηρέασε πολλοὺς ἐγχώριους λογοτέχνες.





   Τὸ ἐνδιαφέρον τοῦ Βίκτωρος Οὑγκῶ γιὰ τὴν ἐλεύθερη πλέον Ἑλλάδα φάνηκε ἰδιαίτερα σὲ σχέση μὲ τὸ κρητικὸ ζήτημα. Τὸ διάστημα τῆς Κρητικῆς Ἐπαναστάσεως τοῦ 1866 – 1869 δημοσιεύει τρεῖς ἐπιστολὲς ὑπὲρ τῶν Κρητῶν στὸν εὐρωπαϊκό τύπο τὸ Δεκέμβριο τοῦ 1866, τὸ Φεβρουάριο τοῦ 1867 καὶ τὸ Φεβρουάριο τοῦ 1869, παρὰ τὸ ἀρνητικὸ γιὰ τὰ ἑλληνικὰ ζητήματα κλίμα τῆς ἐποχῆς. Ἐκτὸς τῆς συμπαράστασης πρὸς τοὺς Κρῆτες ἔδειξε ἐνδιαφέρον καὶ γιὰ τὴν ἀρπαγὴ τῶν μαρμάρινων γλυπτῶν τοῦ Παρθενῶνος, κατηγορῶντας τὸν Ἔλγιν γιὰ αὐτήν του τὴν πράξη, στηριζόμενος στὴν ἀντίληψη ὅτι ἡ πολιτιστικὴ κληρονομιὰ ἑνὸς λαοῦ δὲν πρέπει νὰ γίνεται κτῆμα ἑνὸς ἄλλου.



Victor Hugo (26 Φεβρουαρίου 1802- 22 Μαϊου 1885)


Victor Hugo, L’ Enfant – from “Les Orientales” (1828)

Les Turcs ont passé là. Tout est ruine et deuil.
Chio, l’île des vins, n’est plus qu’un sombre écueil,
Chio, qu’ombrageaient les charmilles,
Chio, qui dans les flots reflétait ses grands bois,
Ses coteaux, ses palais, et le soir quelquefois
Un choeur dansant de jeunes filles.

Tout est désert. Mais non ; seul près des murs noircis,
Un enfant aux yeux bleus, un enfant grec, assis,
Courbait sa tête humiliée ;
Il avait pour asile, il avait pour appui
Une blanche aubépine, une fleur, comme lui
Dans le grand ravage oubliée.

Ah ! pauvre enfant, pieds nus sur les rocs anguleux !
Hélas ! pour essuyer les pleurs de tes yeux bleus
Comme le ciel et comme l’onde,
Pour que dans leur azur, de larmes orageux,
Passe le vif éclair de la joie et des jeux,
Pour relever ta tète blonde,

Que veux-tu ? Bel enfant, que te faut-il donner
Pour rattacher gaîment et gaîment ramener
En boucles sur ta blanche épaule
Ces cheveux, qui du fer n’ont pas subi l’affront,
Et qui pleurent épars autour de ton beau front,
Comme les feuilles sur le saule ?

Qui pourrait dissiper tes chagrins nébuleux ?
Est-ce d’avoir ce lys, bleu comme tes yeux bleus,
Qui d’Iran borde le puits sombre ?
Ou le fruit du tuba, de cet arbre si grand,
Qu’un cheval au galop met, toujours en courant,
Cent ans à sortir de son ombre ?

Veux-tu, pour me sourire, un bel oiseau des bois,
Qui chante avec un chant plus doux que le hautbois,
Plus éclatant que les cymbales ?
Que veux-tu ? fleur, beau fruit, ou l’oiseau merveilleux ?
– Ami, dit l’enfant grec, dit l’enfant aux yeux bleus,
Je veux de la poudre et des balles.




Πληροφορίες - Βιβλιογραφία:

- Ανατολικά / του Victor Hugo, Κ. Αθ. Κωνσταντινίδη- Ξενάκη, 1921 https://anemi.lib.uoc.gr/metadata/8/0/0/metadata-16784f1e5994231acccd816e7e6b4340_1242285144.tkl

(Τὰ ἑλληνικοῦ ἐνδιαφέροντος ποιήματα τῆς συλλογῆς).

- Victor Hugo, Les Orientales https://fr.wikisource.org/wiki/Les_Orientales

- Les Orientales https://en.wikipedia.org/wiki/Les_Orientales

- Victor Hugo on the Massacre of Chios (1822) https://www.ellopos.com/blog/1328/victor-hugo-on-the-massacre-of-chios-1822/

- Canaris, a poem by Victor Hugo https://fotw.info/flags/fr_canar.html

- Βίκτωρ Ουγκώ: Ποια η σχέση του με την Ελλάδα; https://www.newsbomb.gr/bombplus/social-media/story/803473/viktor-oygko-poia-i-sxesi-toy-me-tin-ellada


Εἰκόνες:

- Jean Alfred Gérard-Séguin (1805-1875) - Victor Hugo, Oeuvres illustrées de Victor Hugo. Paris: J. Hetzel, 1853-1854.

Illustration for the Victor Hugo's book : Les Orientales.

- Maison natale de Victor Hugo : oeuvre " les misérables " de Victor Hugo, première édition de A. Lacroix Verboeckhoven & Cie de 1862.

https://fr.wikipedia.org/wiki/Les_Mis%C3%A9rables

- French poet Victor Hugo, Photogravure, circa 1875, Charles F. Horne: Great men and famous women; a series of pen and pencil sketches of the lives of more than 200 of the most prominent personages in history Vol. VII.; Selmar Hess, New York, 1894 (p.163), Comte Stanisław Julian Ostroróg dit Walery (1830-1890)

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Walery_-_Victor_Hugo.jpg

- Ἠπειρωτικὴ Ἐστία, τεῦχος 47ο , Μάρτιος 1956.

Δεν υπάρχουν σχόλια:

Δημοσίευση σχολίου